Az “aranyóra” a szülést követő első pár óra, amikor a születés nehéz és fárasztó útját végigjáró kisbaba végre megpihenhet, ellazulhat édesanyja ölelő karjaiban. A szülés közben mind az anya, mind a baba szervezetében olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek különösen éberré és figyelmessé teszik őket, és nagyban segítik a kapcsolatfelvételt, az egymásra hangolódást és a kötődést.
Az újszülött megszületése után nem sokkal tágra nyílt szemekkel néz, keresi édesanyját, és próbálja vele felvenni a kapcsolatot. Rögtön az emberi arcra fókuszál, és veleszületett reflexei egy része (pl. fogóreflex, karolóreflex) is a kapcsolatfelvételt segítik. Meg kell találnia, akihez tartozik, aki szereti és ápolja, hiszen évmilliók óta ez a záloga túlélésének. Az édesanya persze mindezt ösztönösen érzi és tudja, és kisbabája látványa, illata, érintése azonnal kiváltja belőle a gondozást, a törődést és a szeretetet. Ideális esetben baba és mama az “aranyórát” teljes zavartalanságban, bőr-bőr kontaktusban együtt töltik. Ismerkednek egymással, elmerülnek egymás tekintetében, pihennek, és a legtöbb baba szinte rögtön megpróbálkozik a szopással.
Forrás: itt.
Utolsó kommentek