Szia Baba!
Mese egy boldog születésről és egy boldog szülésről. A helyszín egy család otthona - valahol Ausztráliában.
De a történet ugyanúgy játszódhatna Kanadában vagy Peruban, vagy Svédországban is. Jön a bába, a nagynéni, a szomszéd ajándékot hoz. A nagyobb gyerekek segítenek a készülődésben, és ott vannak akkor is, amikor a baba kibújik.
Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan.
Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. A vajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.
Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.
Megindító és bátorító olvasmány - olyan szép, mint a mesében.
Feldmár András a könyv bemutatójára írt köszöntője
A nők, - akár hiszitek, akár nem - voltak terhesek már azokban az időkben is, amikor még senkinek fogalma sem volt arról, mi az, hogy orvos. Hogy tudtak szülni a nők orvos nélkül? Hát természetesen. Segített nekik a gravitáció vagy nevezhetjük bátran Földanyának, és persze más nők, családtagok, bábák is jelen voltak, akik szükség esetén közbe tudtak avatkozni. A nők nagyszerűen tudnak szülni, ha ez nem így volna, már régen nem lenne ember a Földön. A természetes, háborítatlan szülés az maga a szülés. Nagy és izgalmas kérdés, hogy miért avatkozik bele a társadalom, a hatalom a természetes folyamatba, miért áll az anya és a megszületőben lévő gyerek közé, miért teszi mesterségessé azt, ami természetes, miért teszi tudománnyá azt, aminek olyan primitívnek kéne maradnia, amilyen primitív, egyszerű csak a természet tud lenni. Miért rontjuk el azt, ami önmagában jó, úgy, ahogy van?
A természetes szülés valójában nem egy választás, azt csak visszapillantva lehet tudni, hogy szükség volt-e orvosi beavatkozásra, azaz volt-e valami olyan komplikáció, ami a mama vagy a baba életének megóvása érdekében specialistát, orvost igényel.
Ha nincs komplikáció, akkor mindannyian természetesen szülünk és születünk.
Az igazi választás tehát az, hogy a mama milyen körülmények között, kinek a társaságában, hol szeretne életet adni gyermekének.
Manapság, amikor van mobil telefon, amikor mindennel felszerelt mentőautók és kórházak állnak a rendelkezésünkre, nem kell attól félni, hogy komplikáció esetén nem tud az orvos a szülő nő vagy a baba segítségére sietni. Nekünk tehát ma már nem a rossztól, a veszedelemtől, a gyermekhalandóságtól, a gyermekágyi láztól, a komplikációktól kell félni, inkább azon kell gondolkodni, hogyan lehet megkönnyíteni a szülést. Mert minél könnyebb, annál kevesebb komplikáció lesz, ebben biztosak lehetünk.
Mindenki tudja, hogy mi az adrenalin. A vészhelyzetek, a stressz, a rettegés hormonja. Abban a pillanatban, amikor adrenalin termelődik a mama testében, tehát fél vagy fázik a szülő anya, nagyon nehéz a szervezetének oxitocint termelnie, ami viszont a szüléshez nélkülözhetetlen, hiszen ez az a hormon, amely nélkül nincsenek méh összehúzódások. Márpedig rengeteg adrenalint termelünk mikor ismeretlen és klinikai környezetben vagyunk; a kórház, a műszerek, a fehér köpenyes orvos mindenkit megijeszt.
Hollandiában ahol a szülések 31% otthon történik, ahol a bábák 82%-ának van saját önálló praxisa, és ahol a kórházi szülések nagy részét is bábák kísérik, a császármetszések aránya mindössze 10% és a szüléseknek több mint 90% -ánál nem kér az anya epidurális érzéstelenítést. Az egészséges szülések aránya –amikor a baba és a mama is jól van - mindezzel együtt jobb, mint az Egyesült Államokban.
Én ebben a szép kis könyvben azt találtam legérdekesebbnek, hogy mennyire szabadon mozog a mama.
Gondoljatok csak bele, ha moziban vagy tévében szülést látunk mindig, kivétel nélkül mindig fekszik a szülő nő. Miért is?
A legenda szerint XIV. Lajos látni akarta, amikor a szeretője megszüli a gyermekét, az asszonynak tehát úgy kellett elhelyezkednie, hogy a király foteljéből kényelmesen szemlélhesse az eseményeket. Nem nehéz észrevenni ebben a történetben a férfi hatalom megjelenését, amelyik megfosztja a nőt a szabadságától és egyben megnehezíti a dolgát, sőt kockára is teszi az életét és persze a születendő gyermek életét is.
Azután összefogott a hatalommal az orvostudomány, főszereplővé vált a férfi orvos, aki a tudomány nevében lefekteti a nőt és „levezeti” a szülést. A szülő nő és születendő gyermek helyett az orvos lett a szülés sztárja.
Ma úgy látszik, valami kezd megváltozni végre. Angliában a National Childbirth Trust szakemberei elindították a „Ne szülj fekve!” mozgalmat, mert belátták azt, amit persze nem nehéz belátni, hogy szabadon mozogva, járkálva, ülve vagy állva sokkal könnyebb szülni, mint háton fekve.
Michel Odent francia szülész szerint, ha gyengéden és intelligensen hagynák az anyákat szülni, megjavulna a környezettel való kapcsolatunk. Odent saját bevallása szerint mindent a nőktől tanult, a nők iránti alázatból felhagyott a praxisával, mondván a nők mindent jobban tudnak, nincs helye férfinak, orvosnak a szülő anya mellett. Szülészi pályafutása után megalapította Londonban a Primal Health Research Centert amelynek fő kutatási területe a korai élmények hosszú távú következményeinek vizsgálata. Megállapította, hogy az anya és a természet, a környezet az újszülött számára egy és ugyanaz, azok a körülmények, ahogyan a világra jön, meghatározzák az anyjával való további kapcsolatát és így a környezettel való kapcsolatát is. Én magam több mint harminc éves praxisom során tapasztaltam, hogy a születés körüli események egy életen át meghatározóak. Tehát a szülés, születés nem csak egy pillanatnyi esemény, nem csak megtörténik, azután elmúlik, hanem örök nyomot hagy a személyiségen, bevésődik múlhatatlanul, számtalan későbbi, nehezen feltárható történés forrása lehet.
A Szia Baba könyvben a szülés családi esemény. A kulturális antropológusok biztosan ismernek olyan népeket, népcsoportokat, amelyeknek kulturális hagyományában a szülés egyike a családi ünnepeknek, sőt olyanokat is, ahol közösségi esemény. Minden változat jó lehet, ami nem vitatja el a szülő nő és a születendő gyermek elsőbbségét, amiben olyan helyzet teremtődik, ahol szégyenkezés, félelem nélkül tud figyelni az anya önmagára és gyermekére, ahol minden értük van, ahol szabadság, szeretet és intimitás uralkodik, ahol a hatalom számára nem terem babér.
Annak a kisbabának, aki ennek a könyvnek az oldalain megszületik, a jövője fényes és tele van ígérettel.
Én is így szerettem volna megszületni.
A blog szerkesztőjének megjegyzése:
Ez a bejegyzés nem az otthonszülés reklámja! Kórházban is lehet háborítatlanul és természetesen szülni, egyre több példa van rá. Ha a szülők igénylik (!), és találnak olyan szakembereket (orvost, szülésznőt), akik ezt el tudják fogadni, egyetértenek, együttműködnek, akkor megvalósulhat a háborítatlan születés, ami természetesen a kisbabának a legjobb. Anyának és babának biztonságot nyújtó orvosi háttérrel (!), felesleges beavatkozások nélkül, gátvédelemmel, az "aranyórát" biztosítva, szeretettel teli társak által kísérve (apa és/vagy dúla, esetleg nagymama).
További ajánlott irodalom a témában:
Utolsó kommentek